Hernádvécsei és hajnácskeői gróf Vécsey Károly

1803-ban született a Galíciai Rzeczniówban,gyermekkorában sok időt töltött rokonainál,főleg Solton.

1820-ban hadapródként kezdte katonai pályáját a 4. (Savoyai Jenő) dragonyosezredben. 1821-ben hadnagyi rangban áthelyezték az 5. huszárezredbe, majd 1845-ben a 2. huszárezred őrnagya lett. Az Ernő Ágost hannoveri királyról elnevezett 2. huszárezred parancsnoka az 1840-es évek közepétől Vécsey vértanútársa, Kis Ernő ezredes volt. Az ezred később a szabadságharc egyik legkiválóbb huszárezrede lett, tisztikara a legnagyobb arányban vett részt a szabadságharcban. Feltehetően ez a felvilágosultabb környezet is hozzájárul Vécsey Károly magyarságtudata továbbformálódásához. Részt vett délen a szerben elleni harcban, majd hadtestét egyben tartotta a déli területek kiürítésekor. 1849. árilisától az V. hadtest parancsnoka lett. Borosjenőnél tette le a fegyvert a cári csapatok előtt. 1849. október 6-án végezték ki Aradon.
Családi hagyomány szerint uralkodóhű édesapja külön kérte a császárt, hogy fiának ne kegyelmezzen meg,hanem kapja a kimérhető legnagyobb büntetést.

Családja:

Eredetileg Ugocsa vármegyében élt a család, Szőllősi Balázs (szül. 1470. Hernád-Vécsén) volt első ismert őse. 1517. II. Lajos ezen Szőllősi Balázst fiaival Antallal, Istvánnal és Gergellyel megadományozta több faluval, többek között az abaúj vármegyei Hernád-Vécse községgel is, honnan a család nevét vette. A család az említett Gergely (v. György) gyermekeivel szaporodott tovább és szerepelni a XVII. sz. első tizedében kezd, amikor V. Sándor nőül veszi Csapy Máriát, az éppen kihalt Csapy-család egyik leányát. Nagy örökségre révén hatalomra jut, elnyeri Hajnácskő várát. Ezen Sándor ilyennevü fia II. Sándor (megh. 1697.) emelte azután mint a király hive magasra a család tekintélyét. Hajnácskő várának ura és kapitánya volt. Harcolt I. Rákóczi Györggyel, majd ennek fiával, amikor elfogatott és javaitól is megfosztatott. 1685. a török és Thököly kezébe esett vára Hajnácskő, de a császári seregek bécsi diadala után hirtelen támadással visszafoglalta, Sirok várával együtt. Hűségért kétszer is kapott királyi adományt: Ásvány és Agócs nevü birtokokra. 1692 nov. 21. pedig I. Lipót őt és nejétől Szelényi Máriától származó III. Sándor, I. László és Mária nevü gyermekeit bárósággal tüntette ki. II. Sándor 1697. harcban esett el. nevezett két fiával a család két ágra oszlott: III. Sándor (megh. 1748.) alapította az idősebb vagy gömöri ágazatot, I. László pedig az ifjabb vagy váradi ágazatot.

I. Gömöri ágazat. III. Sándor házasságából származott két fia József és Ferenc. József mint katona vívott ki jó nevet. A poroszok ellen a gömöri hadsereg vezére volt. A hadjárat után a helytartóság tanácsosa, 1769-től Ung vármegye főispánja lett. Gyermekei közül Sándor, Farkas katonák voltak. Ugyszintén Sándor fiának gyermekei is. Szerepet nem játszottak. III. Sándor második fiának Ferencnek révén már nevezetesebb szerep jutott a gömöri ágnak. Fia Szigbert (szül. 1739., megh. 1820) a katonai pályán tehetsége és érdemei által altábornagyságig vitte fel, a Mária-Terézia-rend lovagja, cs. kir. kamarás lett. Első nejétől Révay Zsófia bárónétól származott fiát I. Ágostot szintén katonának nevelte. Ezen Vécsey Ágost grófi rangra emelésével a gömöri ág két részre vált: bárói és grófi ágra. A bárói ág ma is megvan, a grófi azonban 1879 okt. 22. kihalt II. Ágostban. Az ágazat különben igy következett: I. Ágostnak öt fia és négy leánya maradt. Az öt fiu közül Károly vívott ki nevet magának. Egy fia Sándor jáki apát volt. Jenő, Ede, II. Ágost cs. és kir. kamarások voltak. II. Ágostban a grófi család kihalt.

II. Váradi ágazat. Alapítója I. László, ki ugyan nyolc fiugyermeknek adott életet, de ezek közül csak háromnak: István, I. József s Gábornak ágazta virágzik ma is, a többieké: Ferenc, János, Zsigmond, Péter, Mihály ivadékai kihaltak. Az utóbbiak közül Péternek ilyennevü fia mint dandárnok 1809. esett el Wagramnál. Lovassági tábornok és a Mária-Terézia-rend lovagja volt. A fentemlített három fiuban birtokok szerint három ágra vált a család: István a szatmári ágat, I. József az abaúj-zemplénit és Gábor az ungit terjesztette el. István, a szatmári ág feje a porosz háborukban altábornagy lett, magas kort ért el, 83 éves korában halt meg. Fia I. Miklós (szül. 1749 okt. 10., megh. 1829 szept. 12) cs. kir. kamarás, helytartósági tanácsos, később szeptemvir lett. Viselte Szatmár vármegye főispánságát is. Fia II. Miklós (szül. 1789 ápr. 9., megh. 1854.) szintén Szatmár vármegye főispánja volt. Ennek gyermekei közül Antal elesett Solferinónál 1859 jul. 22., mint huszárszázados. II. József a főrendiház tagja. Ennek öccse III. Miklós (szül. 1836 máj. 10.) főrendiházi tag. Figyelmet keltett a főrendiház reformjára vonatkozó beszédeivel. Az abaúj-zempléni ágból Alajos (szül. 1831 máj. 13-án) szerepelt, mint 1848-49. huszárfőhadnagy. Sándor (szül. 1837 dec. 26) Zemplén vármegyének volt főispánja, majd intendáns-helyettes a m. kir. operaháznál; 1894 óta József főherceg főudvarmestere; valóságos belső titkos tanácsos. Az ungi ágról bővebb adatok nincsenek.

Források:
wikipédia,pallas