Bonaparte II. és IV. Napoleon

Kevés ember van,ki ne hallotta volna a Bonaparte nevet és kevés család van, mely büszkélkedhet olyan világtörténelmi jelentőségű családtagokkal, mint a Bonaparte. Jelen írásomban eme ősi, de a figyelem középpontjában csak 200 éve jelenlevő család kevésbé ismert tagjainak életét kívánom bemutatni.

A család:

A Bonaparte család története Itáliába nyúlik vissza. 1100. előtt telepedett meg a család Firenze környékén, majd hamarosan a várost uraló hatalmas Medici családdal léptek rokonságra. Később a család két ágra szakadt, a san miniato-ira és sarzanarira. Később a XVI. század folyamán a család megtelepedett a genovai fennhatóság alatt lévő Korzikán. Tagjai hivatali, katonai pályákat futottak be, nem egyszer szerepelnek az ajaccioi patríciusok között is. A XVIII. században a család három tagja töltött be jelentősebb szerepet Korzika életében, Luciano Bonaparte, testvére Napoleon Bonaparte és unokaöccsük Carlo Bonaparte.

Carlo Bonaparte és Letizia Ramolino házasságából tíz gyermek született, köztük I.Napoleon későbbi császár és Louis,kinek fia Chaeles-Louis Bonaparte, III. Napoleon néven császár lett. Mégsem ők származtatták tovább a családot, hanem többi testvérük, Lucien, Jerome és Louis.

Kevésbé ismert Napoleonok:

II. Napoleon (1811-1832.)

Teljes nevén Napoléon François Joseph Charles Bonaparte. I.Napoleon császár és második felesége Mária Ludovika osztrák főhercegnő gyermekeként született a párizsi Tuileirák palotájában 1811-ben. 1814. áprilisa óta Bois kastélyában élt és még ebben az évben a fontainebleau-i szerződés értelmében édesanyja Párma,Piacenza és Guastalla uralkodó hercegnője lett, ő pedig Párma hercege. Még alig volt három éves, mikor apja birodalma összeomlott és fia javára lemondott a császári címről. A visszatérő Bourbonok a francia trón öröklésétől megfosztották. I. Napoleon császár Elba szigetéről visszatért és mintegy 100 napra átvette újra a hatalmat, de a waterloo-i vereség után újra lemondott fia javára, melyet a francia képviselőház elismert és, így névlegesen Párizs megszállásáig (1815.júl.7.) uralkodott.
A bécsi kongresszus 1815. június 9-én megerősítette Mária Lujzát pármai uralkodó hercegnői székében, és elismerte Napóleon Ferenc pármai hercegi címét is.

1815. után II.Napóleon házi őrizetben élt Ausztriában, de kitűnő neveltetésben részesítették. 1818-ban Anglia és Oroszország nyomására megfosztották pármai hercegi címétől, mivel nem akarták, hogy Bonaparte örökölhesse a hercegi trónt, életében a politikától is távol tartották. I.Ferenc császár, Napóleon nagyapja a pármai helyett a reichstadti hercegi címet adományozta unokájának. Sok betegeskedés után tuberkulózisban hunyt el 1832. július 22-én Schönbrunnban.

A bécsi kapucinusok templomában temették el, majd 1940-ben Hitler parancsára átszállították Párizsba, édesapja közelébe.

IV. Napoleon (1856-1879.)

Teljes nevén Napoléon Eugène Louis Jean Joseph Bonaparte. III. Napóleon francia császár és Eugénia császárné egyetlen gyermeke.

1856-ban született a párizsi Tuileirák palotájában a császárság fénypontján. Június 15-én maga IX. Pius pápa vállalta a keresztapaságot, míg keresztanyja Jozefina svéd királyné (III.Napoleon unokanővére) lett.

Amikor 14 éves korában apját, III.Napoleon fogságba esett, majd megfosztották a tróntól a család az angliai Hastingben telepedett le, ahol később édesapja is csatlakozott hozzájuk. Apjának 1873-as halála után a bonapartisták királyukká kiáltották ki, IV. Napóleon néven. 1873-75-ben katonai iskolába járt, majd önként jelentkezett a Britt Expedíciós hadseregbe, ahol Zuluföldön 1879. június 1-jén felderítés közben hősi halált halt. Halála szertefoszlatta a Bonaparte-ház trónöröklési reményeit. Holttestén Angliába szállították és a Császári Kriptában helyezték örök nyugalomra Farnbouroughba, édesapja mellé.